Vörösen-feketén

Avagy ismerni kell a múltat, hogy tudd, merre tart a jövő

2017. november 02. - Simon Veronika

 

Valamint az sem árt, ha mindenféle téveszmét nem nyalsz be a tudatlanságod miatt, amit terjesztenek úton-útfélen. És hogy a konfitálás nem valami újszerű dolog, mert már többek között Csapody Balázs nagymamája is így készítette a kacsát, csak másképp hívták a műveletet.

Na de ehhez az instant világhoz szokott helyzetben az ember a startvonalnál egyből a célt akarja. Nincs türelem, mindent azonnal szeretnénk. Én is ezen az agyament gondolkodáson kaptam magam, amikor a következő előadóból kellett felkészülnöm a gasztro író tanfolyamon.  Gyimesi Zsuzsanna a tanulmányozás tárgya. Sajnos a füzetemet otthon felejtve, igyekeztem megjegyezni a fontos momentumokat, amire rábukkantam.  A hölgy egy igazi ikon a szakmában. HVG, A lá carte, az  első étterem  kalauz is az ő nevéhez fűződik, többek között. Egy picit sopánkodom, hogy a 4. alkalommal még mindig történelem a téma. Olyan jó lenne már a jelenről, a blogokról , technikákról tanulni. Na, de sebaj, bemegyünk az órára.

Belépve a tanteremben egy ismeretlen középkorú, középtermetű, mosolygós szemüveges hölgy áll a pulpituson. Illedelmes bemutatkozáskor, figyelmem megakad a modern, dupla keretes vörös és fekete szemüvegkeretén. Sejtetni engedett, hogy egy igenis haladó szemléletű, vibráló egyéniséggel állok szemben.

Könyvek tucatja, pár dokumentumszerűség, egy csomó újság hevert az asztalon felhalmozva. Meg kell hagyni, jobban felkészült az órára, mint én!

Rövid bemutatkozást követve, olyan érdekes húrokba csapott át hirtelen, amiben mindenki csillogó szemekkel hallgatta a Gault & Millau , Michellin, Zagat létrejöttét.  Vagy például azt, hogy a Restaurant tápláló ételt jelent és egy francia Boulanger nevű úr nyitott leves kifőzdét először Párizsban az 1730-as években.

HVG gasztrokiadványokat adott utána a kezünkbe. Jó nebulóként már tudom, hogy ha gyorsan összképet szeretnék kapni az adott újságról, az első oldalt kell tüzetesen átolvasni. Többen is így tettünk, hiszen, az én első kérdésemet mindjárt az egyik hallgatótársam fel is tette. Történetesen, Szauer Péter és Szauer Judit csak névrokonok, vagy rokonsági szálak is összefűzik őket. Zsuzsanna mosolyogva válaszolta, hogy igen, Szauer Péter a Judit édesapja és ő az édesanyja. Kikerekedett a szemem.

  • Akkor esetleg előfordulhat, hogy mi találkozhattunk pár héttel ezelőtt Szigligeten a Villa Kabalában?
  • Igen, előfordulhat!

Vizsgáljuk egymást és közben gőzerővel jár az agyunk az emlékek között, de se neki sem nekem nem rémlik a másik arca, függetlenül attól, hogy mindketten pontosan emlékszünk az eseményre.

Igaz, a csinos hölgyeket a férfi kollégáink igyekeztek végig körbezsongni. Talán ezért. 

Bár még személyesen nem volt alkalmam beszélgetni Judittal, felnézek rá a kitartó munkája és a tehetsége miatt, valamint az elért eredményeire. Kifejezetten örültem, hogy édesanyját most személyesen megismerhetem. Aki jelenleg is aktív résztvevője és formálója az online és print gasztro médiának.

Az előadás további szakaszában régi étlapokat mutatott meg. Ha a szemünkkel falni tudnánk, az utolsó betűig elfogyasztottuk volna őket.  Beavatottság érzés kap el, amikor egy 1936-os étlapot tarthatsz a kezedben. Melyen egy rántott csirke sültburgonyával 16 Ft-ért a legdrágább tétel a kínálatban. És a balatoni süllő (akkor még talán tényleg az is volt) roston, tartare mártással is csak 13 Ft-ba került. És espressó-babkávét 4 óráig 1.40 fillérét kaphattál. Kenyeret csak jegy ellenében szolgálunk ki. 1 db 8 fillérért. olvasható a lap alján. Ugye milyen széles mosolyra húzódik az olvasó szája is e pár sort olvasva?!

Ezen kívül megnézhettük Bock bisztró első étlapját is, ahol még III. kategóriás étteremként kaptak engedélyt. Nagyon előrehaladott szellemiséggel volt már akkor is megszerkesztve. Executive chef : Bíró Lajos. Honlap és e-mail cm feltüntetve az étlapon. Valamint Magyarország összes borrégiója, térképpel együtt szemléltetve. Csodás!  Megannyi gyöngyszembe futunk bele és hangosan felolvassuk, amikor valami nagyon érdekesre leltünk, gyakran egymás szavába vágva.

Aztán jönnek az ajánlott irodalmak, filmek említései.

Közben megtanuljuk, hogy értékelési rendszer nélkül, te csupán egy kalandor/felfedező lehetsz, aki csak tippeket adhat maximum az olvasóknak. Vagy, hogy az értékítéleted és az ízlésed nem ugyanaz. Ahogy az étteremkritika és az étteremteszt sem.  Valamint, hogy van egy hely a világban, ami mostanában óriási figyelmet kap az emberiségtől, amit úgy hívnak, hogy a Szent Kattintás oltára. És, hogy a vendég a lábával szavaz.

 

„ Az életet is csak úgy lehet elviselni, ha megtaláljuk a magunk testéhez illő vesszőparipát! „ Draveczky Balázs idézetével,  el is érkeztünk az első magyar étterem kalauz megszületésének témájához.

A rendszerváltás után a 90-es évek végén az éttermek száma megháromszorozódott csak Budapesten kb. 160-ra ugrott fel ez a szám.

Á la carte több mint félév alatt több személy együttes munkájaként jött létre. Alapos felkészülés, előkészületek előzték meg a tesztelési időszakot. Szántó András dolgozta ki az értékelési pontrendszert. Hihetetlenül komplex, jól átgondolt munka került ki a keze alól. Közel 20 fős tesztelő brigád vállalta a nem mindennapi munkát, akiknek még titoktartási szerződést is alá kellett írnia. Köztük olyan személyek mint : Draveczky Balázs , Györgyevics Tamás, Sibisanu Emil.

A tesztelők kéziratát pedig Zsuzsanna hosszú éjjelek és nappalok munkájával gépre vitte, csoportosította, összegezte, saját plusz információkkal kiegészítette és nyomdára adta.

Megtekintésre, hozott be párat ezekből a kéziratokból. Ismét egy lenyűgöző darázsfészekké alakult át a hallgatóság pillanatokon belül, amikor mazsolázhatott a kincsek közül.

Itt van például az én egyik személyes kedvencem: a Ristorante Matteo, pasaréti étterme, akik akkor 45 pontot értek el az 50-ből és a szakácsuk Wolf András volt már egy éve.

Ahogy a képen is látható, a tesztelők számlája is oda van tűzve az értékelési papírhoz. Ugye a képet megnézve, most is ott a mosoly a szánkon?

Közben érkezik pár jó tanács is, amit érdemes, nekünk újoncoknak megfogadnunk.

Ilyenek például, hogy

  • Tisztelet és alázattal legyünk a szakma iránt.
  • Akkor leszel hiteles, ha úgy írsz, ahogy gondolkodsz
  • Hitelesnek maradni! Ezzel nem csak az olvasódat tiszteled meg, hanem az étterem tulajdonost, a szakmát és saját magadat is.
  • igényes fotókat készíteni, használni. Egy gasztrofotós manapság nagy kincs! /Még jó, hogy nekem akad belőle,aki történetesen a párom. Szerencsés vagyok.  http://hedonegastrofil.blog.hu

Mivel többször is említette, hogy márpedig ő kimondja a véleményét környezettől függetlenül, gondoltam puding próbája az evés. Kellemetlen kérdés feldobva, a fül hegyezve.

Elsőre megvillantotta a kifinomult diplomáciai érzékét. Már- már azt gondoltam, hogy ezzel ki is bújik a válasz alól, de a végére oda tette a pontot az „i”-re, és kibökte a véleményét.

Nagyot nőtt, szerintem nem csak az én szememben, hanem a jövő generáció szemében is, akiket ők nevelnek éppen ki.

Innentől kezdve zabolázatlan lett a kíváncsiságom és csak kérdeztem- kérdeztem- kérdeztem, mintha nem lenne más hallgató és nem lenne holnap.

Érdeklődtem, vajon ő lát-e piaci rést még a gasztro írásban, szinte mindenki egy emberként előre hajolt, mintha így jobban hallana és a tollát élesre állítva, figyelt.

  • Piaci rés mindig van, csak nézőpont kérdése az egész! Lásd Balatoni gasztrotérkép!

Ettől a pillanattól kezdve ismét még jobban élni kezdett a terem. Előkerültek lehetséges blog témák, véleménykérések, ajánlások, tanácsok, melyek újabb ötleteket szültek.  Azt gondolom, ha kevesebb, mint a fele látja csak meg a napvilágot azokból a szikrákból, amik akkor pattantak ki az emberek fejéből, már nyert a magyar gasztro média egy sokkal cizelláltabb, szakmaibb és reméljük a mostani átlagnál magasabb minőséget képviselő cikkekkel.

A téma körvonalazódni látszik az én fejemben is. Térjünk rá a technikákra.

Ami engem személy szerint visszatartott eddig az írástól, az az óriási áthidalhatatlannak látszó szakadék, ami az én egyszerű, rétestésztanyújtással megáldott stílusom, és az általam követendő példák nagyszerű, magával ragadó, mély gondolattal és gyönyörű fogalmazással elkészült írásai között húzódik.  

Az előadónknak erre is volt egy, bár másoknak lehet, hogy triviálisnak tűnő, de nekem pont akkor, pont úgy, pont óriási segítség volt. Miszerint:

  • Ne akard a gondolataidat megreformálni! Egyszerűen csak írd le, amit gondolsz, és úgy ahogy eszedbe jutnak a szavak! Indulj el, írj.

 

Egy ablakot nyitott ki bennem akkor Zsuzsanna. Már nem zavar annyira az egyszerű, leíró történeteim. Írok, közzéteszem, haladok, olvasok, és még többet írok. Meglátjuk, fehéren – feketén, vagy inkább : vörösen- feketén.

A bejegyzés trackback címe:

https://furminthorse.blog.hu/api/trackback/id/tr613146046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.