Égitestek tálalva

2017. november 02. - Simon Veronika

A lehúzott ablakból beáramló levegő frissítő hideg vízként hat piruló arcomra. Bár segítőkész és türelmes ellenőrt kaptam ki, mégis rám jött a frász, amikor  hosszú perceknek tűnő keresgéléssel sem találtam, idegesen kotorászó ujjaimmal, az érvényes vonatjegyemet. Október 13. van és ráadásul péntek. Ez nem lehet szerencsétlen, főleg nem egy ilyen remek nap után!  Peches lettem volna, ha törvénytisztelő magatartást tanúsítva kerülök slamasztikába! Régebben kicsit más volt azért olykor-olykor a szitu.( kövezhettek )  Amennyi könyörgő ima elhagyta már korábban a számat,a tömegközlekedésen való lógás miatt( nyugodtan kövezzetek),talán még egy halálra ítéltnek is elegendő lett volna az üdvözüléshez!

De ma nem az a nap van! Megtalálva, leegyeztetve a jegyem, örömmel nézek ki a fejemből. A vonatablakon keresztül az elsuhanó fák ,a bevillanó utcai fények, pont olyan gyorsan váltják egymást, mint amilyen szaporán cikáznak a gondolataim a mai történések és az általuk kipattant ötletek között. Mint megannyi 13-mast, a mai napot is sikeresnek könyvelhetném el. Már ha könyvelő lennék.De a közgazdász pályámról, mint az új-Zélandi sauvignon blanc a tőkéről, hamar leváltam. A biztos anyagi forrás, túl tökéletes és szirupos volt a számomra. Így leszedve, éretlen, némi önbizalommal felvértezve, vágtam neki, a hol kalandos, hol nehéz, hol alázatot követelő, borszakértői karrieremnek. S lettem, aki ma vagyok.

A kíváncsiság, újdonság, és az új kihívások vezéreltek ma is, amikor délelőtt vonatra szálltam. Mivel egész héten erőltetett menet volt a napi rutinom, ezért csak utazás közben álltam neki az aznapi házimnak.Cirka kb. 4 óra állt a rendelkezésemre, no meg a mobilnet és a Google. Megannyi érdekes cikk a gasztroforradalomról, annak legendás hőseiről és tetteikről, emblematikus helyekről. Így botlottam bele a Hold utcai piac egyik rendezvényéről szóló közleménybe is. Hoppá! Nézve a térképet bevillan,[2012. nyara értékesítő, a markets.com vállalat], a hely nem csak útba esik, de rádöbbenek, hogy a Bank Centerben dolgozó időszakom alatt, jártam többször is a piacon. Szerettem volna ma is ott ebédelni, a szokásos metró államosokon található Fornettisek  (nyugodtan kövezettek) helyett. Az idő viszont nagyon szorított. Az esti jegy és vonaljegy megvásárlás, sorban állás,kis úttévesztésnek köszönhetően nem láttam értelmét cirka 20 percet alatt körberohanni a piacot és enni is egy falatot. Mégis, hallva az Arany János utcai megálló nevét, valami a kilépésre ösztökélt. 

Ragyogó, őszi napsütésben, keresem a vastag, műanyag szalagfüggönnyel tarkított bejáratot. Helyette meglepődve látom az új designt, mely nem csak a homlokzaton kiabálva hirdeti a forradalom utáni szabadságot, hanem egész belsejében tündököl, tetőtől -talpig. Az új hamuszürke, fényes nagy metlahi burkolat, az egységes kinézetű standszerkezetek, a friss illatok, az új design, mind- mind bőségszaruként ontották magukból a minőség változás szelét.

Keresve a régi helyemet, belebotlok az egyik vonzó kialakítású, igényes standba. Bárcsak a többi botlásom is ilyen lenne! Nézem a táblát : STAND25, nézem alatta a kiszolgáló személyzetet. Széll Tamás pillant rám [ 2016.május 18. Budapest, Bocuse d'Or]

Egy udvarias felszolgáló fogad, kérdez, és segít helyet találni. Választok egy kétfogásos menüt.Diktálok és közben félszegen kérdezem: 15 perc alatt el tudom-e fogyasztani. Kapom a sajnálatos választ ,ami frissen készült ételek miatt érthető. Bocsánatot kérve, felállok és tovább sétálok. Felsietek az emeletre. Sétálva ismét egy ismerős név: Buja disznó, be is mennék, ha nem lenne éppen forgatás a helyszínen. A sarokban Bíró Lajos [2015.május.08. Corinthia Hotel, Szekszárd Most! rendezvény. másik bevillanásom : 2016.május 12-15.Millenáris Park, Gourmet fesztivál] mesél, egy fiatal, csinos riporternő  kérdéseire válaszolva. Sebaj, legalább egy fotóra ez a szitu is jó lesz. Engedélyre várva, keresem a szemkontaktust, tulajdonos úr, félpillantással kitekint, ismerős lévén, jóváhagyó bólintással nyugtázza a kérésemet. Kattintok pár képet és igyekszem tovább. Séfek utcája, most zárva. Pár lépés és ismét egy ismerős név : Sparhelt [2017. január 28. Csopak, Bfüred, Olaszrizling szerintünk]  Felcsillan a remény! És igen, pár perc múlva már falatozgatás közben megakad a szemem egy középkorú úron, aki a földszinten, kezében, szép üvegpohárban, fehérbort tartva, kóstolgatja a házi füstölt árukat. Idilli kép a számomra. Jóllakva iparkodom tovább. Nem győzök csodálkozni a sok feltörő, kellemes élményen, melyet ez a Hold utcai kiruccanás váltott ki belőlem. Ennél fantasztikusabb nem is lehetne! Ezzel a gondolattal fordulok rá a lépcső lejáratra.És a sors máris rádöbbent : tévedek! Egy sármos, fiatal úriember igyekszik felfelé. Ismerős, elsőre azt gondoltam, egy újabb szakmabeli, de nem.  Mosoly kölcsönös volt és röppenek tovább. Déja Vu érzésem van. Igen, ő Szabó Győző. [2013.tavasz, Naphegy, Vinoport étterem. WSET1 tanfolyam ]. Feltűnt egy pillanatra amikor az alap borszakértő tanfolyamra jártam, és megjelent most is, amikor a gasztro író tanfolyamot kezdem. Az alapkő letételeknél úgy látszik mindig jelen van, kihagyhatatlan kellékem.

 

Így esett, hogy amíg a mai kor gasztro csillagok bevillanásain tűnődtem, a Hold találkozott a Nappal. 

A bejegyzés trackback címe:

https://furminthorse.blog.hu/api/trackback/id/tr913146070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.